Szeretteinkért egy-egy gyertya égjen!
Ma volt a Mindenszentek ünnepe, azaz a Halottak napja. Kicsit mindenki azokra a szeretteire gondolhatott, akik már nincsenek közöttünk. Ez az időszak az elmúlás és az elengedés időszaka. Maga az ősz is sugallja ezt a fajta csendet és szomorúságot. Ez melankolikus érzés már napok óta rám telepedett és meghatározta a hangulatomat. Folyton folyvást Paul Verlaine ideillő sorait mormoltam a fogaim között:
“Ősz húrja zsong,
Jajong, búsong,
A tájon
S ont monoton,
bút konokon
És fájón.”
Ez a levél kicsit személyesre sikerült
Egyszóval már jó ideje rajta volt ez a pár sor a hangulatomon és a november 1-ei Halottak napja megkoronázta ezt a fajta érzelmi világot. Elszomorodtam az élet szomorúságán, fájdalmán és hiábavalóságán.
Épp a mély pontomon ültem, amikor a férjem autója lerobbant, ami tovább tetézte a rossz kedvemet. Szumma szummárum nem voltam valami fényes formában. Gyorsan kellett egy másik kocsi, ezért elmentünk a nagy fiúnkhoz, aki tudott egy autót nélkülözni.
Egy hónapja beköszöntött hozzájuk a gólya egy csodálatos kisfiú formájában. Így egyúttal kihasználtuk az alkalmat és picit babáztunk Bencével, az unokánkkal is. Imádnivaló kisbaba. Miközben őt szeretgettem elszállt minden szomorúságom, megteltem élettel és vidámsággal. Fantasztikus érzés volt!
Mire tanított meg engem ez a borongós, és fájdalmas idő?
Haza felé jövet két gondolat is megfogalmazódott bennem.
- A szeretteink mindennél fontosabbak. Mindig szánjunk időt rájuk, még akkor is, ha nem fér bele az időnkbe. Szorítsuk be! Inkább kelljünk fel korábban, vagy feküdjünk le később, de rájuk mindig legyen időnk. Ne kelljen később megbánnunk, hogy nem törődtünk velük eleget. “Jó lenne velük találkozni, de már nem lehet.” Adjunk magunkból. Érdekes, hogy minél többet adsz, minél több időt adsz másoknak, annál többet kapsz, több időd lesz és mások is többet törődnek majd veled.
Hogyan legyen időd mindenre?
Ne akard az idődet beosztani, már nincs időgazdálkodás. Ebben a felgyorsult világban ez megszűnt. Helyette az akciókat, a tevékenységeket menedzseled. Mik azok, amiket meg kell tenned? Vezess napi tervet az az napi feladatokkal, elintézendőkkel.
- Az elengedés az egyik legnehezebb, ámbár a leghasznosabb érzelmi akció. Amíg azon jajongsz, hogy milyen rossz neked, mert elhagytak, magányos vagy, becsaptak, elárultak, elbuktad, elvesztetted…stb., addig nem látod meg, hogy mennyi minden szép dolog történik körülötted. Ez nem azt jelenti, hogy soha ne légy szomorú, hogy soha ne dühöngj, hogy soha ne átkozódj, hanem azt jelenti, hogy miután kidühöngted, és kisírtad magad lépj tovább! Ez olyan, mintha mindig felkaparnád a gyógyuló sebeidet és soha nem hagynád azokat rendesen begyógyulni! Ne tegyél ilyet! Vegyél egy mély levegőt és lépj tovább! Engedd el a múltat!
Hogyan tudod elengedni a régmúlt fájó dolgait?
Ha a tekintetedet a jövő felé irányítod. Én is így tettem, amikor megszeretgettem Bence unokámat és máris elfelejtettem minden gondom bajom. Tegyél ki új célokat, dolgozz ki új stratégiákat. Soha ne állj meg! Mindig legyen egy B terved, ha elbuktál, vagy, ha elérted a célod! Nincs szomorúbb egy céltalan embernél. Dolgozz ki éves, 5 éves és 10 éves terveket, hogy mit szeretnél elérni magánszemélyként, a cégeddel illetve a házastársaddal együtt. Ezútán dolgozd ki a startégiát, hoyg ezek hogyan fognak megvalósulni. Amint egy sikerült, tűzz ki egy újabbat. Ha elbuktál, gondold végig, hogy mit kellene másképp csinálnod, hogy most sikerüljön és vágj bele újra.
Az őszi sanzon egy kellemes melankolikus érzés, ami együtt jár az őszi hangulattal, a hulló falevelekkel, a forró italokkal, és a család melegével.
Szeretem az őszt, mert gyönyörű színekben pompáznak a növények és mert együtt lehetek a barátaimmal, és a családommal a meleg szobában, vagy egy hangulatos étteremben, vagy egy káprázatos kávézóban.
Maradj mindig motivált!
Ne engedd, hogy a kellemetlen, fájó érzések elvegyék a kedvedet az élettől. Hogy, miként valósíthatod ezt meg, megtudhatod november 7-ei díjmentes előadásomból: “Hogyan használd a motiválás eszközeit?”
Őszinte törődéssel,
Loksa Ágnes