Íme a hiányzó tényező, ami eredményt hozhat!

Cégvezetőként úgy érzed, hogy jól megy ugyan a cég, de még mehetne jobban is. Úgy tűnik, mintha a munkatársak nem lennének eléggé hatékonyak. Azon veszed észre, hogy már századszorra mondod el újra és újra és mégsem azt az eredményt kapod, amire számítasz.

Látszólag lázasan dolgoznak és rendesen kitöltik a munka idejüket, mégsem vagy megelégedve a számokkal. Sajnos még mindig igaz az az állítás: “Ha szeretnéd, hogy a dolgok igazán el legyenek végezve, akkor magadnak kell csinálnod.”

Állandó kihívás a munkatársak megfelelő hozzáállása?

Sok vezetőnek okoz fejtörést, hogy miként vehetné rá a munkatársakat az eredményesebb munkára. Tapasztaltam már mindenféle módszert:

  • Szigorítást.
  • Pénz megvonást.
  • Pénz jutalmat.
  • A teljesítmény mérését.
  • Kiabálást.
  • Könyörgést.

Sajnos hosszútávú eredményt egyik sem biztosít. Mi lehet, akkor a tényleges megoldás? Mit kellene tennünk ha sem a düh, sem a kérés nem segít?

Hol buknak el a hatékonyság növelő eszközök?

A hatékonyság azt jelenti, hogy a lehető leggazdaságosabban – a legkevesebb idő és energia ráfordításával – végezzük el a tevékenységeket vagy a munkát, hogy még több feladatot vagy munkát végezhessünk el.

Erre különböző módszerek vannak: napi tervezés, fókuszálás, rendszerezés stb.

Azt tapasztaltuk, hogy ezek bármelyike valakinél működik, valakinél meg nem.

Van egy tényező, amit általában ki szoktunk felejteni, amikor emberekkel dolgozunk. Mégpedig az emberi tényezőt. Az emberek gondolatokból és érzésekből állnak, melyek cselekvésre ösztönözhetik a személyt, vagy éppen ellenkezőleg megálljt parancsolhatnak neki.

Vegyünk egy példát:

Van egy fiatal hölgy munkatársunk, aki jó képességű, lendületes, de azt látjuk, hogy még sincs elfogadható teljesítménye. Leszidjuk. Talán egy hétig, mintha összekapta volna magát, utána újra nemtörődöm és szétszórt lesz. Most már keményebb megrovásban részesül. Ennek hatására ugyanúgy pár napig mintha jobban teljesítene, aztán újra visszazuhan az eredeti állapotába. Ezútán taktikát változtatunk. Megjutalmazzuk. Az eredmény hasonló az előbbiekhez. Talán kicsit tovább tart a jobb teljesítménye, de utána újra ugyanaz a szétszórt lány lesz. Vezetőként nagyon idegtépő tud lenni, amikor azt tapasztaljuk, hogy semmivel sem tudunk eredményt elérni.

Itt lép be az emberi tényező. Gondolatok és érzelmek vezérelnek bennünket. Jól képzett cégvezetőként leülünk a lánnyal beszélgetni. Néhány bemelegítő kérdés után rátérhetünk a nehezebb témákra: “Meséljen magáról! Mondja el, hogy szerinte milyen jó tulajdonságai és képességei vannak!”

Kiderül, hogy nagyon rossz véleménnyel van magáról: lusta, mihasznának gondolja magát. Rákérdezünk: “Van valaki az életedben, aki gyakran mondja, hogy mihaszna vagy.” Megtudjuk, hogy a lány anyja születése óta lustának és mihasznának tartja. A lány ezért szentül meg van győződve, hogy ő valóban az, ezért mindent megtesz, hogy ez valóban így legyen.

Hogyan működhetnének mégis a hatékonyságot segítő eszközök?

A gondolatok, érzések ellen nem tudunk csatába indulni erőszakkal. Ez mentális világ. Itt sokkal finomabb eszközökre van szükség.

A megértés és a fokozatos terhelés eredményes lehet. A lányt lépésről-lépésre hozzuk fel olyan szintre, hogy el tudja hinni magáról, hogy értékes és, hogy el tudja fogadni, hogy nem minden igaz, amit az anyja mond. Ehhez türelemre és jó kommunikációra van szükségünk.

Természetesen ez csak egy példa volt a számtalan különböző lehetőség közül, melyeknél más-más a megoldás.

Azt érdemes megjegyeznünk, hogy a munkatársak gondolkodás módján és érzelmein kell finomítanunk ahhoz, hogy valóban jó eredményeket érjünk el. Ha ez meg van, akkor már segíthetjük őket a hatékonyságot növelő trükkökkel.

 

Őszinte törődéssel,

Loksa Ágnes