Az alázat vagy az önteltség hoz eredményt?

Cégvezetőként hozzáértő vagy a területeden és elég nagy gondot okozhat, hogy a munkatársaid nem képesek felvenni ezt a fajta szakértői státust. Az ügyfelek többsége még mindig hozzád ragaszkodik, benned bízik.

Hiába van egy jó szakembered, ha ő nehezen adja át a tudását a többieknek. Sőt “a mindenkinél mindent jobban tudok” stílusával elkedvetleníti a friss kollégákat.

Egy szakmában csak akkor lehet sikereket elérni, hogy ha ugyan olyan alázattal viseltetünk a terület iránt, mint a kezdetekben.

Híú ábránd azt gondolni, hogy “mindent tudunk.” Valójában a legnagyobb profik, akik professzionálisak a saját területükön tudják, hogy még mennyi mindenben fejlődhetnek Nagyfokú önteltségre vall, lenéznünk másokat, mert ők még csak most kezdték azt a pályát, amit mi már 20 éve végzünk és azt állítani, hogy nem tanulhatunk tőlük semmit.

Ehhez kapcsolódóan van egy kedves, humoros történetem:

“Egy tanult pap meglátogat az isten háta mögött egy kis szigetet, ahol egy fejletlen civilizációt talál, aminek királya van. Pár hónapot tölt velük, megismeri a szokásaikat és tanítja őket a “miatyánkra” és egyéb civilizációs mesterségekre. Pár hónap tartózkodás után elköszön tőlük és elhajózik. Néhány év múlva ismét arra veti a sors. A nagy hajóból leengedett ki csónakkal közelíti meg a szigetet. Az ott lakók észreveszik és szólnak a királynak. A király jön is rohanva a parton, hogy illendően fogadja a vendéget. A pap legnagyobb megrökönyödésére a király nem áll meg a part szélén, hanem folytatja tovább az útját a vízen a csónak felé. Nem elmerül, hanem a víz tetején sietősen lépked. Odaérve a csónakhoz köszönti a messziről jött látogatót majd így szabadkozik:

-Atyám! Elnézésedet kell kérnem, de elfelejtettem az imát, amit tanítottál. Nagyon röstellem, de nem tudtunk istenhez imádkozni. Tanítsd meg kérlek még egyszer!

Mire a pap így válaszolt: – Kedves királyom! Úgy látom, hogy ti már eleget tudtok, és nekem kéne inkább tőled elfogadnom tanítást!”

A siker legnagyobb akadálya

Ez a kis történet megmutatja, hogy azzal, hogy valaki kijelenti ő már mindent tud egy adott dologról elvágja az utat ahhoz, hogy valóban sikeres legyen. Olyan van, hogy valaki nagyon sokat tud, viszont akkor azzal is tisztában kell, hogy legyen, hogy csak a jéghegy csúcsát kapirgálta meg. Mindig van aki tud még újat mondani, más nézőpontot adni egy témához, amit egy igazán jó szakember szivacsként gyűjt be magának.

Ha valóban sikeresek szeretnénk lenni egy területen akkor legyünk nyitottak, befogadóak a környezetünkkel szemben,  tekintsük meg, hogy mások (például külföldön), hogy csinálják.

Az a személy, aki beképzeltségében visszautasít minden fajta újítást, fejlődést, valójában azt próbálja leplezni, hogy mily keveset ért még hozzá és mennyi minden hátra van.

Egy vezetőnek egyik feladata, hogy másoknak átadja a tudását és közben tovább képezze magát. Soha ne engedjük, hogy a cégünkben csak egy személy legyen úgymond “szakértő”, aki visszatartja a többieket és persze magát is a fejlődéstől.

Engedjük, hogy az újak félelemmel vegyes tisztelettel közelítsék meg a munkájukat és segítsünk nekik minél előbb tudást adni, hogy értékesnek érezhessék magukat. Az a személy, aki nem tiszteli a saját és a kollégái munkáját nem való a csoportunkba.

Az alázat az, ami sikerre visz a pályánkon!

Őszinte törődéssel,

Loksa Ágnes