A karácsonyi ajándék Londonba megy

Most érkeztem vissza a repülőtérről, szomorkásan, de mégis jó érzéssel. Útnak indítottam London felé a nevelt fiamat, hogy újra együtt lehessen az édesanyjával. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Sose volt ennél igazabb ez az érzés.

Az egész négy évvel ezelőtt kezdődött, amikor férjemmel megkaptuk Krisztián gyámsági felügyeletét és ő megérkezett hozzánk a maga 13 és fél életévével, nyurgaságával és esetlenségével. Meghökkentően csodálatos karácsonyi ajándék volt! Részese voltam, ahogy kamaszodott és egyre inkább talált önmagára.

Rengeteg örömet okozott és végtelen türelmet kívánt, mint a legtöbb hasonló korú gyerek. Négy izgalmas, nevetős és szeretetteljes év van mögöttünk.

Az édesanyja mind eközben cseppet sem tétlenkedett és megteremtette a megfelelő körülményeket a fia számára. Méghozzá Londonban.

Az elmúlt pár nap lázas készülődéssel és csomagolással telt. Mindent sikerült bedobozolnunk és útnak indítanunk, hogy mire Krisztián megérkezik az új otthonába édesanyjához, addigra már minden holmija ott legyen. Egy nyugisabb pillanatban elkaptam, hogy elmondjam neki, mennyire hálás vagyok a sorsnak, hogy hozzám küldte, hogy köszönöm az elmúlt 4 évet és hogy remélem jó nevelő szülei voltunk és szeretettel gondol majd ránk, mert mi igen és visszavárjuk!

Mind ebből persze semmit sem tudtam elmondani, mert azonnal sírva fakadtam. Küszködtem egy darabig, de nem ment. Végül megszólaltam:

“Képtelen vagyok beszélni.”

Ekkor így szólt a maga 17 és fél éves időseket is meghazudtoló bölcsességével:

“Nem kell mindent kimondani, átjönnek a gondolatok is.”

Bólogattam és bőgtem tovább. Viszont belül már nyugodt voltam, mert tudtam, hogy tudja, mennyire szeretem.

A szeretet a válasz

Hát így történt. A szavak néha megtréfálnak minket, de a gondolatok tiszták és, ha a szívünkből szólnak, akkor megérkeznek ahhoz, akinek szánjuk őket. Ez mindennél jobban igaz a Karácsony ünnepére, ami a szeretetről szól. Sajnos van úgy, hogy a nagy karácsonyi kapkodásban, idegeskedésben pont erről az apróságról feledkezünk meg.

Nem az a fontos, hogy vegyünk még egy hasznavehetetlen por fogót ajándékba, illetve, hogy mindenképpen legyen 10 féle sütemény az asztalon, hanem sokkal inkább az számít, hogy végre együtt lehetünk és meghallgathatjuk egymást. Adjunk időt és figyelmet egymásnak! Ez minden ajándéknál többet ér! Még az sem baj, ha úgy adódik, hogy Karácsonykor a zsémbes anyóssal, szörnyű rokonokkal vagy éppen a “nemszeretem” barátokkal vagyunk, illetve magányosan töltjük a macskánkkal, kutyánkkal vagy a plüss állatainkkal.

Valójában az utunkon mindig egyedül járunk, csak vannak személyek akik egy darabig velünk tartanak és ez lehet egy rövid szakasza az életünknek, de lehet egész hosszú is.

Épp ezért legyünk hálásak azért, amink van, akivel, akikkel vagyunk és legalább erre a pár napra tegyük félre a mogorva, rossz arcunkat és mosolyogjunk a körülöttünk levőkre! Nagy valószínűsége, hogy egy mosolyt kapunk vissza, vagy akár többet is…

Ezúton kívánok meghitt, szeretetteljes és békés Karácsonyt!

Őszinte törődéssel,

Loksa Ágnes