Mondhatjuk azt, hogy a másiknak szerencséje volt, hogy sikeres és gazdag lett, minket meg mindig sújtanak a nehézségek.

Ezzel persze, megint csak a saját képtelenségünket bizonygatjuk, mert egy külső tényezőre bízzuk magunkat, a szerencsére.

Ha megvizsgáljuk azokat a sikeres és gazdag embereket, akik becsületesen  építettek fel birodalmakat ott azt találjuk, hogy már nagyon korán elkezdtek dolgozni, kitartóak voltak és soha nem hátráltak meg. Soha, de soha, bármekkora nehézség is állt az útjukban.

Tudtad-e, hogy az a tény, hogy gazdag leszel-e, vagy szegény, az valójában fejben dől el?

Ismerek, olyan cégvezetőket, akiknek jó a szolgáltatása, jó a terméke, mindenük megvan, hogy naggyá váljanak, de folyamatosan pénzügyi gondokkal küszködnek és szűkölködnek.

Azonkívül, hogy mindent megteszel azért, hogy legyen egy jó stratégiád még fejben is át kell állnod a gazdag ember gondolkodás módjára.

Gazdagsági vs. szegénységi bizonyítvány:

Megoldás vagy probléma?

Szegénység: Problémákban gondolkodik: Mindig csak a baj a nehézség. Bármerre megy nem látja meg a jó dolgokat, csak a negatív dolgokon van a figyelme.

Gazdagság: Megoldásokban gondolkodik. Mindenben meglátja az értéket és a jót.

Létezik megoldás vagy nincs rá megoldás?

Szegénység: Tudja, hogy nem létezik megoldás a problémáira és nem is tudja megoldani.

Gazdagság: Tudja, hogy rengeteg megoldás van és biztos, hogy meg fogja tudni oldani ezt is.

Célok vagy kudarcok?

Szegénység: Kudarcai vannak. Nincsenek céljai, mert “minek”. És állandóan a múltban kapott sebeit nyalogatja, azon siránkozik.

Gazdagság: Céljai vannak. Ha kudarcot vall, abból tanul és megy tovább. Nem kesereg azon, hogy mi nem sikerült, hanem hogy miként fogja másként csinálni a jövőben.

Stratégiai vagy taktikai lépések?

Szegénység: Csak egy lépést lát előre. Nem látja az ok és okozati összefüggéseket. Maga alá temetik a napi problémák. Nem mer egy hónappal sem előre tervezni, hiszen bármi közbejöhet. És ez rendszerint meg is történik.

Gazdagság: Stratégiában gondolkodik. Évekkel előre tervez. Vannak céljai. A jelen lépéseit úgy alakítja, hogy azok egy jövőbeni célt szolgáljanak. Tudja, hogy mit miér tesz és vállalja a következményeket.

Adni vagy kapni?

Szegénység: Elvárja, hogy mások fizessenek helyette, adjanak a javaikból. Zokon veszi, hogy ha egy jómódúbb személy nem szórja a pénzét rá, hiszen neki annyi van. Neki jár, hogy mindenki adjon, hiszen olyan nehéz élete van. Nem azt nézi, hogy mit tehetne többet másokért, hanem azt nézi, hogy hogyan részesülhetne olyan javakból, amiért nem ő dolgozott meg.

Gazdagság: Szívesen osztja meg a javait másokkal. Nem sajnálja másoktól, amije van, hiszen tudja, hogy bármikor képes lesz ezt a vagyont újra létrehozni.

Befektetés vagy költség?

Szegénység: Kiadásként tekint mindenre. Mindenen spórol. Nem látja, hogy bizonyos dolgok befektetésként működnek, amik később meghozzák az árukat: telefon, marketing, képzés stb. A beosztottakra csak költségként tekint és nem nézi, hogy milyen pénzre váltható értéket adnak a vállalkozásnak. Valószínűleg, ezért nem is kapja meg ezt tőlük. Mivel csak napi szinten gondolkozik, ezért nem is tud jól bánni az idővel és a pénzzel, mert nem tudja, hogy mibe érdemes befektetnie. Emiatt mindig csalódik, amivel igazolja önmagát, hogy minden csak költség!

Gazdagság: Mindent befektetésnek tekint. Még a kudarcait is. Az tanulópénz, hogy hogyan ne csinálja és miként kellene másképp csinálnia. A beosztottakat nem költségnek látja, hanem értékeknek, akik segítik a céljai megvalósításában. Ezt el is éri náluk. Ha valamibe pénzt fektet, legyen az egy munkatárs, egy képzés onnan pénzt kap vissza. Ha valamibe időt fektet, akkor időt fog nyerni vele. Mivel stratégiában gondolkozik, ezért olyan dolgokba fektet időt és pénzt, amik a jövőbeni célok megvalósítását segítik elő.

Újító vagy maradi gondolkodás?

Szegénység: Elutasítja az új dolgokat. Nem tanul, hiszen tudja, hogy nem lehet megoldani a problémákat, ezért kidobott pénz minden képzés. Nem fejlődik, nem kíváncsi az új dolgokra. “Ez 20 éve így van, ez most is jó lesz.” Csak a megszokott dolgokkal érzi magát biztonságban, retteg minden újítástól, változástól. Közben a világ elrobog mellette és nem használja ki a felfedezések adta lehetőségeket. Ez nem azt jelenti, hogy minden, ami régi az rossz. Hanem azt, hogy használjuk ki a jövő vívmányait és ismerjük meg azt a világot, amiben élünk, használjuk az újításokat és a tudást.

Gazdagság: Nyitott az új dolgokra. Folyamatosan képzi magát. Soha nem gondolja azt, hogy nem lehet hová fejlődnie. Kutatja az újításokat, felfedezéseket. Külföldi kiállításokra jár, rengeteget olvas, kutat, hogy megismerje a jövő trendjeit, felfedezéseit. Így egy lépéssel mindig a konkurencia előtt jár. A számára hasznos változásokat és tudást azonnal beépíti az életmódjába.

Önbizalom vagy leértékelés?

Szegénység: Leértékeli önmagát. Folyamatosan megkérdőjelezi a saját képességeit: “Én ezt nem tudom. Ezt nem lehet megoldani. Ehhez nem vagyok elég jó. Ezt nem lehet. Ez így nem fog működni.….stb.” A jövő számára ismeretlen és csak jelenbeli problémák vannak, amiket nem tud megoldani.

Gazdagság: Bízik magában és a saját képességeiben. Tudja, hogy bármi is fog történni, képes lesz valamilyen megoldást találni rá. Nem esik kétségbe a változásoktól és a hirtelen jött akadályoktól. Nem aggódik feleslegesen. A jövő számára lehetőségekkel teli, izgalmas kaland, melyet saját maga alakít a céljai elérése felé.

Mi az, amire a legtöbbet gondol?

Szegénység: Milyen rossz dolgok történtek vele és kik a felelősek ezért a bajokért.

Gazdagság: Folyamatosan a jövőt tervezi. Milyen célokat szeretne megvalósítani és hogyan fogja azokat elérni.

Alakítsd magad a gazdagság felé! Az egész csak döntés kérdése. Kelj fel reggel, válassz ki egy pontot ezek közül és döntsd el, hogy aznap egész nap azt a  gazdagság típust fogod alkalmazni. Másnap válassz ki egy másik pontot. Addig csináld míg már magától nem megy az egész!

Ha szeretnéd magadat és a munkatársaidat is motiváltabbá tenni, hogy még több pénzt keressetek, akkor gyere el a következő díjmentes előadásomra: “Hogyan használd a motiválás eszközeit”!

Őszinte törődéssel,

Loksa Ágnes